|
A Társadalmi Felelősségvállalás (CSR) elmélete és gyakorlata – nemzetközileg és Magyarországon is – tudományos fejlődésének elején tart. Ez a diszciplinarizálódás időszaka is: kijelölődnek a határterületek, kialakul a kánon, a szakzsargon, az egyetemi kurzusok és szakirányok, a publikációk rendje, majd önálló folyóirat is megjelenik. Mindez nem öncél, a tudomány és a felsőoktatás sajátos mozgásának velejárója, hanem egy szakterület fejlődésének szükséges lépcsője. A szabad és befolyásmentes kommunikáció egyik fontos terepe az egyetem, ahol lehet beszélgetni, kérdezni, gondolatokat cserélni, könyveket írni, olvasni, elemezni, eseteket bemutatni és értékelni, összességében lehet tanulni, múltat, jelent és jövendőt. Ezért fontos, hogy minél több helyen jelenjen meg a felsőoktatásban a felelősségvállalás mint önálló diszciplina, hiszen itt tanulnak a jelen és a jövő üzleti világának alakítói, rajtuk múlik, hogy Magyarország a CSR fősodrába tartozik-e, vagy csak évek, évtizedek múltán kap észbe, mint oly sok mindenben. Biztos vagyok abban, hogy e folyamathoz a BKF CSR kurzusai is meghatározóan hozzájárulnak majd.
Braun Róbert
egyetemi oktató, a Braun&Partners alapítója, a navyblue europe ügyvezetője |
|
"CSR. Ez a három betű sürgetően a jövőt formázza, ahol a felelőtlenséget felváltja a felelős működés, legyen szó vállalkozásokról, vagy non-profit szervezetekről, vagy akár az állami intézményrendszerről. Mindannyian érintettek ebben a három betűben. Sőt! Minden szervezet minden alkalmazottja, munkatársa is felelős. Hogy ekként is dolgozzon, ahhoz még sokat kell tanulnunk erről a három betűről, és átfogóvá kell tennünk ennek ismeretanyagát és lehetséges gyakorlatait az egész társadalomban. Elengedhetetlen ez egy jobb, egy élhetőbb, egy fenntarthatóbb társadalmi, gazdasági és politikai működéshez, a mindannyiunk által kívánatosnak tartott jövő mai formálásához."
Dr. Szeles Péter
Magyar Public Realtions Szövetség elnöke |
|
A fenntarthatatlan fejlődés napjaink legfontosabb kihívása. Száz adattal igazolhatnánk ezt a kijelentést, de elég, ha az emberiség egy főre jutó átlagos öko-lábnyomára tekintünk, amely immár közel 30%-kal meghaladja a fenntartható szintet. A kihívás évtizedek óta ismert, de a döntéshozók többsége mégis fenntartható növekedésről beszél, ami pontosan az ellentéte a fenntartható fejlődésnek. Az emberiségnek fel kellene ismernie, hogy vége gyerek- és ifjúkorának, ha továbbra is a mennyiségi növekedésben látja az előrét, hamarosan feléli maga alól a biomasszát, esetleg elhízásban, szívinfarktusban hal meg (ki). A világ korszakváltás előtt áll, de a korszakváltások sosem történnek központi utasításra, legyen bár rabszolgaság, alkotmányos monarchia, vagy demokrácia. Elsősorban az emberek fejében kell megszületnie a változásnak, nekik kell új szellemben tevékenykedniük. A vállalati döntéshozók új szelleme talán a CSR, a vállalatok társadalmi felelőssége, legalábbis annak mély, stratégiai értelmezése.
Dr. Tóth Gergely
a KÖVET Egyesület főtitkára |
|
Kutatási tapasztalataim szerint a CSR kulcsa a vállalati menedzsmenten belül rejlik. A felsőoktatásban nem csak mint gyakorlati kurzusokat felölelő szakirányként, de a társadalmi, környezeti kérdésekről való gondolkodást meghatározó szemléletmódként is helye van.
Dr. Ligeti György
szociológus, szervezetfejlesztő, a Kurt Lewin Alapítvány elnöke |










